A mögöttünk álló hétvégén újabb zivatarok öntözték a nyugati országrész földjeit, legtöbb csapadék az Alpokalján, illetve a Balaton térségében hullott.
Nálunk, a Mátra térségében továbbra is kitart a súlyos aszályhelyzet, csak nagyon kevés csapadékot mértünk lakóhelyünkön, Pásztó városában. 2022-ben eddig (június 7-ig) 121 mm csapadék hullott a városban, ami igencsak kevés, főleg annak fényében, hogy a mögöttünk álló év őszén és telén is, igen kevés jutott az égi áldásból. De nem csak a lehullott csapadék mennyisége problémás, hanem annak az eloszlása is.
2021 szeptemberében például 32 mm csapadékot mértünk, amely három napra korlátozódott, ebből egy nap alatt jött le a teljes mennyiség több mint a fele. Az októberi 17 mm-ből 14 szintén egy napon hullott, de a novemberi 57-ből 30, szintén egyetlen nap eredménye. Ezt követte az év utolsó hónapja, ekkor a 30 mm-es összmennyiségnek „örülhettünk”, ebből azonban 12.2 szintén egy nap alatt jött le. Erre a fenomenális „csapadéközönre” aztán megérkeztek a 2022-es év brutálisan száraz hónapjai is, nem csoda, hogy egyre több kút szárad ki térségünkben. A mélyebb rétegekben is kiszáradt talajon csak nagyon nehezen találtak magukra a gyümölcsfák, a korai érésű cseresznyefákon növekedni akaró szemek visszamaradtak, a frissen zöldbe borult levelek is többször lekonyultak, immunrendszerük csak alapjáraton ketyegett. A fák amúgy is gyengélkedő lombozatát levéltetű csapatok százai támadták meg, de rengeteg egyéb betegség is felütötte fejét a kertek növényei között.
A fent leírtakból láthatjátok, hogy a zivataros napok is igen gyéren alakultak a régióban, a súlyos aszályhelyzet mellé extrém erős elvonási tünetek is párosultak (utóbbi persze már a mi fejünket érintette. 🙂 ). Ezért is döntöttünk úgy, hogy vasárnap este a Balaton térségébe autózunk, mert mindenképp szerettünk volna már látni valamit a nyugati országrészben folyó eseményekből.
A tó keleti oldalán található, balatonvilágosi Panoráma-kilátó területén vertünk tábort. A távolban szinte folyamatosan villogó fények jelezték a rendszer érkezését, de hatalmas pechünkre a villámok folyamatosan rejtve maradtak.
A fejünk felett szinte folyamatos volt a keletkezés, zápor záport követett, az autó menedékébe szorultunk. A rendszer közben szépen lassan a fejünk fölé kúszott. Rengeteg felhővillám cikázott a fejünk felett, de ezen kisülések szinte mindegyike rejtve maradt, továbbra sem láttuk őket. Egyik pillanatban hatalmas felhőszakadás kezdődött, a méretes esőcseppek közé jég is keveredett.
Ebben a kaotikus helyzetben úgy döntöttünk, hogy a rendszer elé autózunk, és valahol Székesfehérvár térségében verünk tábort. A radar egyre brutálisabban festett,
a csapadék egyre intenzívebben hullott.
Szépen lassan a rendszer elé kerültünk, miközben az sokat veszített az erejéből. Az M7-es autópálya egyik lehatója mellett vertünk tábort és abban reménykedtünk, hogy újabb aktív gócok keletkeznek majd, sajnos nem így lett. A rendszer szépen lassan legyengült,
már csak néhány kósza felhővillám mutogatta magát.
Az idő telt, mi pedig nagyon fáradtak lettünk, hazafelé indultunk. Bár az északnyugat felől érkező rendszer brutálisan festett,
már nem gondoltuk úgy, hogy képesek lennénk megvárni, idő előtt kifeküdtünk volna. 🙂 Nagyon boldogok voltunk, mert hosszú idő után zivatarok közelébe kerültünk, végre feltöltőttünk egy kis energiával a következő pár napra. A jövő hét talán hoz majd pár konvektív napot a térségünkbe is, reméljük a legjobbakat.. 🙂