Nehéz szavakba önteni, hogy mennyire szeretem a Magas-Tátrát. Ebben a csodálatos világban minden megadatik, amit egy természetet szerető ember csak kívánhat. Változatos fenyőerdők, tiszta vízű patakok, tengerszemek, füves rétek, gombák, változatos állatvilág, a csipkés csúcsok, valamint az azok tetejéről nyíló lélegzetelállító kilátás. A tisztaság, a jó levegő és persze túrázó társak arcáról áradó jókedv, mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy egy életre szívembe zárjam ezt a páratlan tulajdonságokkal megáldott helyet.

Ebben az évben már több alkalommal is megjártuk a Magas-Tátra csipkéit (májusban és júniusban), ebben a hónapban sem volt másképp. Amiben azonban más volt ez a kirándulás, az a zivatarok látványa, és az eső bársonyos érintése. Mivel a mögöttünk álló hetek, hónapok, csak nagyon kevés csapadékkal kényeztettek, nagy felüdülés volt belecsöppeni ebbe világba, mintha egy csodálatos meseországba kerültünk volna.

Nagy izgalommal vágtunk bele a két napos túrába, már az első napon felejthetetlen élményekben volt részünk. A délelőtti órákba csak pár jelentéktelen, lelkünknek mégis oly kedves gomolyfelhő mutatkozott a távolban,

viszont a kora délutáni percekben, a Tátra keleti felén egy sötét felhőalap, majd az egyre erősödő felhővillámok moraja jelezte, valami elkezdődött. Ebédünket ebben a festői környezetben fogyasztottuk, miközben a távolból érkező mennydörgések csilingelő hangja, a természet egyik legszebb koncertjét játszotta nekünk.

A látvány, a friss levegő, és a közeli zivatar hangjai által fejünkben előidézett „Great Reset” után, visszafelé indultunk. Percről percre egyre több gomolyfelhő tört a magasba, a nap diktatórikus hatalma megdőlni látszott, felemelő érzés volt látni az egyre sötétebb felhőalapok agresszív támadását.

Nagy szerencsénkre a fiatal zivatarok alig mozogtak, szinte a keletkezésük helyén pakoltál le csapadékukat. Az egyik ilyen ifjú szinte mellettünk épített sötét alapot, igen csodásan festett mellettünk.

Eközben előttünk, szintén nem túl nagy távolságra, egy látványos esőfüggönyt eregető zivatar alakult.

Egyre gyorsabb léptekkel haladtunk lefelé, mivel a fejünk felett is erőteljes keletkezés volt megfigyelhető.

Az egyik pillanatban előbukkant a nap korongja, hátrafordultam. Félelmetes, mégis lenyűgöző látvány volt a fenyőfákon megcsillanó napsugár aranyló fénye, és a háttérben, már órák óta tomboló zivatar sötét felhőzetének kontrasztja.

„Nagy szerencsénkre” nem kapott el minket egyetlen zivatar sem, szárazon értünk le a parkolóba. A távolban, az Alacsony-Tátra felett még kialakult egy gyenge zivatar, de az energiát már teljesen felemésztették, nem volt több erő a légkörben.

Fantasztikus élményekkel, csodás nappal a hátunk mögött érkeztünk a kempingbe. Az előrejelzések szerint holnap még több zivatar lesz a Magas-Tátra térségébe. Mivel gyerekekkel érkeztünk a túrára, nem terveztünk „erősebb” kirándulást szombatra, megadjuk a tiszteletet a hegy szellemének, nem kockáztunk. Viszont annak a tudata, hogy holnap még több, még erőteljesebb cella tarkítja majd ennek a csodálatos hétvégének időjárását, igencsak felvillanyoz! 🙂

A bejegyzés végén azért egy olyan galériát is mutatunk nektek, ahol nem csak a felhőké a főszerep, hanem az útvonalra jellemző tájat mutatjuk meg. Sőt, arra is gondoltunk, hogy a tátrai kirándulásaink alkalmával készült fotókat egy külön kategóriába csoportosítva bemutatjuk, az útvonal pontos leírása kíséretében. Így, ha kedvetek támad egy jó túrázáshoz, segítségül hívhatjátok ezeket az írásokat.

Ezen a napon egyébként a Batizfalvi-tóhoz látogattunk el, amely 1884m magasságban fekszik. A túrát Felsőhági településről kezdtük (1089m), ahonnan a sárga jelzésen haladtunk felfelé a tó irányába. A teljes túra hossza kb. 10.4 km (oda-vissza) a szintemelkedés pedig 795m. Egy viszonylag jó kondiban lévő társaság két és fél óra alatt tud kiérni a tóhoz, de ha csak egy lassú, ráérős tempóban szeretnénk haladni, három és fél óra alatt teljesíthető a táv. Kalandra fel! 🙂